rss      tw      fb
Keres

2002. február 7 – Orbán Viktor az ország állapotáról; országértékelő beszéd a Pesti Vigadóban

8 éve, ezen a napon…

…Orbán Viktor negyedik (még) országértékelő beszédét tartja a Pesti Vigadóban, amelyet a rádió és a televízió is közvetít


„Néhány évvel ezelőtt azt mondtuk, szükség van a változásra. Néhány évvel ezelőtt azt mondtuk, kormányváltásnál többet, de rendszerváltoztatásnál kevesebbet. Négy évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy van más választás: polgári Magyarország. És mindennek eredményeképpen végül Önök azzal bíztak meg bennünket, hogy közös terveinket váltsuk valóra. Mióta meghívnak maguk közé, mindig tettem egy, persze bevallom, szárnyaszegett kísérletet, hogy közérthető meghatározását adjam mindannak, amiért dolgozunk, a polgári Magyarországnak. Emlékezhetnek: három gyermek, három szoba, négy kerék, manapság már öt karika. Vagy később, ahogy próbálkoztam: család, munka, tanulás, rend, összetartozás. Nem olyan könnyű dolog ezt megfogalmazni. Úgy járhatunk ugyanis, mint az egyszeri ember, amikor megkérdezték tőle, hogy miért sárgarigó a sárgarigó. Azt válaszolta, mert sárga. No igen, de miért rigó? Nos hát ezek után nem volna sok értelme annak, hogy újabb meghatározásokkal rukkoljak elő. Engedjék meg, hogy inkább segítségül hívjam a tényeket!”


Kampányfotó 2002-ből

„2001-ben a magyar kultúra határokon átívelő újraegyesülése lényegében megtörtént. Már nem létezik külön határon túli magyar irodalom, határon túli magyar zene és tánc, csak magyar irodalom, zene, tánc a maga teljességében. Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak.”

„1991-ben még csak odáig merészkedtünk, nem vállaltunk túlzott kockázatot, hogy páratlan évnek nevezzük az akkorit. A 2000. az a millenniumi volt. Talán az előbb elsoroltak után nem tartják túlzónak, ha azt mondom, hogy 2001-et az áttörés évének nevezhetjük. Engedjék meg azonban, hogy emlékeztessem Önöket arra, hogy a 2001-es esztendőt megelőzte a 2000-es, a millenniumi, melynek igazi, talán történelmi jelentősége most s ezután mutatkozik majd meg. Ugyanis a felemelkedéshez egy terv kevés. Végrehajtásához újra meg újra meg kell tanulni bízni önmagunkban, és bizony a magyaroknak a nehéz évtizedek után, a millennium esztendejében újra meg kellett tanulniuk önmagukban bízni. Bízni egymásban, bízni a szomszédban, bízni a hazában, egyáltalán bízni a jövőben. Úrrá kellett lennünk jó néhány esendőségünkön is. Úrrá kellett lenni borúlátásunkon, a történelmi nyavalyaként itt maradt irigységünkön, a mások sikerére való féltékenységünkön, a kishitűségünkön és önértékelési zavarainkon. Csak így, csak ezek után lehetett igazából nekiveselkedni. Régen úgy volt az mifelénk Magyarországon, hogy minden megoldásra kerestünk egy problémát. Ma úgy van, hogy minden problémára keresünk egy megoldást. A világ népeit sokféle szempont szerint lehet osztályozni, besorolni, kategóriákba erőltetni. A legfontosabb választóvonal azonban egyszerűen s világosan két részre osztja a világ népeit. Vannak olyanok, akiknek a félig töltött pohár félig üres, és van, akinek ugyanaz a pohár félig tele van. Ezt a választóvonalat a legnehezebb átlépni, de e lépés nélkül nincs felemelkedés. A millennium átsegített bennünket a derűlátó, mondjuk úgy, magabízó népek térfelére. Talán megkockáztathatjuk, hogy a millenniummal teljesedett be a lelkekben a rendszerváltoztatás.”


Forrás: fsp.nolblog.hu

„A ma polgárai tudják, hazánk és életünk határai térben és időben szabottak, akik tágasabbat akarnak, Magyarországot és az életüket fölfelé, az ég felé kell építeniük.”

„Négy évvel ezelőtt azonban csak hihettünk az összefogás erejében. Ma már jó okunk van, hogy bízzunk benne, hiszen láthatjuk, mindenki láthatja, hogy megcsináltuk. Megcsináltuk, mert együtt képesek voltunk rá, és volt bennünk elegendő elhatározás, kitartás és akarat. Saját sorsunk bizonyította be mindenki számára: amiben a polgárok bíznak, az meg is valósul.

Hogyan képzeljük el a jövőt? Bizonyára mindannyian látták már a televízióban, hogy hogyan indul útjára egy rakéta. És bizonyára nemcsak látták, hanem végig is izgulták. Nos, hát emlékezhetnek, hogy a rakéta elemelkedésének pillanata a legdrámaibb pillanat. Recsegnek, ropognak a vastraverzek, mindent elborít a tűz és a füst, rázkódik, remeg a hatalmas tömeg, s egy pillanatra úgy tűnik, minden széthullik. Aztán a rakéta valahogy mégiscsak lassan felemelkedik. Lassan, nehezen, a szakértők szerint majdnem annyi energiát felemésztve, mint amennyi az egész további úthoz szükséges. Magyarország felemelkedett. Roppant energiákat felemésztve, keserves munkával, kínlódások és gyötrelmek által, végre felemelkedtünk! Felemelkedtünk és elhagytuk a reménytelenség évtizedeit. Joggal érezzük úgy, hogy az ország feltöltve hittel, reménységgel, akarattal. Túl vagyunk a nehezén, de az igazi utazás még előttünk áll. Pályára álltunk, és mint tudják, a levegőbe emelkedett rakétát nem lehet visszaparancsolni a Földre. Hasonlóképpen Magyarországot sem lehet visszafordítani a múltba, mert Magyarország anyagiakban, szellemiekben, lelkiekben felemelkedett, és semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy közös erőfeszítésekből, közös munkánkból, közös elszánásunkból megszülessen végre a nagy eredmény: az erős, magabiztos, gazdag, múltbéli kishitűségével leszámoló európai Magyarország.

Széchenyi Istvánnak egykoron igaza volt. De a legnagyobb magyar most valószínűleg belátná, hogy még a legpontosabb megfigyeléseken is túlléphet az idő. Mert hát magyarnak lenni páratlan élmény most is, de ma úgy áll a dolog, hogy kezd jó beruházássá válni a magyarsághoz tartozni. Egyre inkább úgy tűnik, magyarnak lenni biztos befektetés a jövőbe. Biztos befektetés a jövőbe, mert Magyarország polgárai európai polgárok, akik olyan országban akarnak élni, amely európai életkörülményeket biztosít a számukra. A mögöttünk hagyott négy évben, történelmünk során azt hiszem először, megtörtént, hogy a magyar gazdaság képes volt, hogy az Európai Unió növekedésének kétszeresét teljesítse. Nem egyetlen esztendő alatt, hanem négy év összességében is. Ezzel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, esélyt teremtettünk arra, hogy egy nemzedék alatt felzárkózzunk Európa fejlett országaihoz.”

„Képesek vagyunk arra, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az erőteljes gazdasági növekedés eredményeképpen a fizetések emelésével és az adók csökkentésével 2006-ra elérjük, hogy a magyar polgárok átlagos keresete megkétszereződjön. Ennek a nagy tervnek a minimálbér felemelésének sikere adja meg az alapját. Ha képesek voltunk arra, hogy négy esztendő alatt a minimálbért több mint két és félszeresére növeljük, akkor következő lépésként meg fogjuk ezt tenni az általános bérekkel is. 2006-ig, kedves barátaim, el tudjuk érni azt, hogy Magyarországon minden dolgozni akaró és tudó polgár munkához jusson. …És abban az esetben, hogy ha az európai uniós csatlakozás nem hoz létre elegendő munkahelyet, akkor van lehetőség arra, hogy az állam közvetlenül teremtsen munkalehetőséget, vagyis a célunk továbbra is az, hogy elérjük a teljes foglalkoztatottságot.
A családoknak otthonra van szükségük, és nagyon sokan tesznek is ezért. 2006-ig el fogjuk érni, hogy a szociálpolitikai kedvezmény, amelyet a lakásépítéshez lehet igénybe venni, ennek a kedvezménynek az összege 1 gyermek után, az eddigi 200 ezer forintról 1 millió, 2 gyermek után már 2 millió, 3 gyermek után már 3 millió forint legyen.”

„2006-ig pedig, ez nagy munka lesz, de bevezetjük az egyéni számlás nyugdíjrendszert, hogy mindenki a saját befizetésének ismeretében dönthessen arról, mikor kíván nyugdíjba vonulni.

A gazdasági növekedés eredményeképpen 2006-ig összesen, a mai összegen felül 606 milliárd forintot fogunk az egészségügybe áramoltatni. Ebből lehetőség lesz majd átszervezésekre, épület- és eszköz-korszerűsítésre, a szakorvosok és a szakdolgozók bérének emelésére is. Ebből az összegből meg tudjuk oldani, hogy a szakorvosok életpályarendszerét is megindíthassuk, reményeink szerint már 2003-ban.”

„Azonban ennek a gazdasági növekedésnek a motorja, a lelke maga a Széchenyi-terv. Nem tudom tudják-e azt, hogy minden, a Széchenyi-tervből támogatásra fordított forint 4 forintnyi vállalkozói erőt mozdít meg. Nem tudom, tudják-e azt, hogy 13 600 pályázatot nyújtottak be nagyjából eddig, és amelyeket elbíráltak, azoknak több mint háromnegyede nyert is. Nem tudom, tudják-e, hogy Magyarországnak ma minden második településén megvalósul legalább egy, Széchenyi-tervből támogatott beruházás.”

„Egy hozzánk hasonló méretű, Európai Unióhoz tartozó ország akkor versenyképes, ha négy feltételnek eleget tesz. Rendelkezik erős kis- és középvállalkozói világgal, rendelkezik legalább fél tucat - és legalább regionális méretekben multinacionálisnak számító - nagyvállalattal, rendelkezik az egész világban elismert és szívesen alkalmazott, de magyar vállalatvezetői menedzservilággal és réteggel, és ha rendelkezik erőteljes gazdasági érdekképviseletekkel. Nos,  annak érdekében, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozás után Magyarország ezeket a föltételeket teljesíthesse, továbbra is erőteljes gazdasági patriotizmusra van szükség a gazdaságirányításban.”

„Az olimpia megrendezése, talán sokan egyetértenek ebben velem, eddig nem látott távlatokat nyit meg Magyarország előtt, előrehozza az utak, a vasutak és a repülőtéri beruházások beindítását. Új szállodák, konferenciaközpontok, sportlétesítmények létesítését ösztönzi, és ez mind, mind sok ezernyi munkahelyet teremt. Megújul a tömegközlekedés, fejlődik az informatika, a telekommunikáció, teljes körűvé válik a csatornahálózat és a szennyvíztisztító rendszer. Mindaz, aminek megoldását és megépítését, megteremtését egyébként is el kellett volna végeznünk, ebben a nagyszerű, közös elképzelésben mindez új értelmet nyer.”

„Kedves Barátaim! Az ember hajlamos arra, hogy abba az irányba haladjon, amerre néz. Sikereink ezért jórészt attól függnek, milyen irányba tekintünk. Én ez ügyben egyetlen tanácsot adhatok Önöknek, illetve, ha megengedik, egy kéréssel fordulhatok Önökhöz. Fontos dolog következik az életünkben, ismét döntenünk kell. Annak érdekében, hogy ez a jövő közös jövő legyen, és senki ne maradhasson ki belőle, arra kérek mindenkit, hogy éljenek a jogukkal, és vegyenek részt a parlamenti választáson. Jöjjenek el szavazni és hozzák el magukkal családjukat is. Higgyék el, egy vasárnap délelőtt megér négy évet! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!”


Forrás: orbanviktor.hu

2002. február 6.
Három év, három szónoklat
Holnap negyedszer mond országértékelő beszédet a Pesti Vigadóban Orbán Viktor miniszterelnök
Rab László összeállítása a Népszabadságban az első háromról (részletek)

1999
„Az első országértékelés konfrontatív eleme a Bokros-csomag elleni éles kirohanás, ami azt a célt szolgálja, hogy a Horn-kormány teljesítményét minősítse. "Amíg polgári kormánya van az országnak - mondja Orbán -, addig nem fordulhat elő, hogy gyerekek, családok, nyugdíjasok jövőjét áldozzák fel csak azért, hogy jelezzék a külvilágnak, hibátlanul fel tudják mondani az éppen divatos közgazdasági leckét." Orbán önmérsékletet és önvizsgálatot vár el azoktól a közéleti szereplőktől, akik a Bokros-csomag idején hallgattak, akik az akkori kormányban vagy a koalíciós parlamenti padsorokban ültek. ’Nem kérdőjelezzük meg közéleti jogosítványaikat - így a verdikt -, de nem ismerhetjük el, hogy van erkölcsi alapjuk arra, hogy követelésekkel lépjenek fel azzal a kormánnyal szemben, amely a Bokros-csomag következményeinek orvoslásán dolgozik’."
„A sajtóelemzők a ’prezidenciális’ bemutatkozást mérsékelten optimistának tartják, a Bokros-csomaggal kapcsolatos ütést ’övön alulinak’ tekintik. Az elemzésekben helyet kap az, hogy Orbán ’szépen és jól beszél’, de az is nyilvánvaló, hogy ’elvágott mindent, ami előtte volt’. Megüzente politikai ellenfeleinek, hogy akár a logika feláldozásával is elvágja a folyamatosság ívét.
A beszédet a Magyar Televízió élő egyenesben közvetítette, méghozzá úgy, hogy elmaradt a műsorban előre jelzett, A Bestia című brazil filmsorozat szokásos epizódja.”

2000
„A joviális Orbán lép itt színre, aki kormányfőként szólal meg, s nem a Fidesz első embereként. Anekdotázik, nem riad vissza a posztkommunista fordulatoktól sem. ’Azt hiszem, a tízéves évforduló alkalmas arra, hogy egy pillanatra megálljunk, és elgondolkozzunk azon, meddig is jutottunk, hol is tartunk most. Ilyenkor szokott az ember rájönni arra, hogy nem is olyan egyszerű meghatároznia saját helyét’..."
„Orbán személyhez szóló (az ország polgárainak sikerét is számon tartó) kormányfőként is megmutatkozik, a nagyobb társadalmi csoportok reprezentánsait név szerint említi. Így kerül be az értékelésbe a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumának tanulója, Hegedűs Ákos, aki a nemzetközi diákolimpia fizika tantárgyi győztese. Orbán köszönetet mond neki és tanárainak.”
„A válogatott közönség előtt szónokló Orbán szerint az ország békésebb szakaszhoz érkezett. ’A nagy társadalmi átalakulások sok zúzalékot magával görgető sebes vize talán most lelassul, talán folyóvá is szélesedik. Ugyanis csak a megnyugodott és csöndesen hömpölygő vizek építenek medret és patakot. Hasonlóképpen csak a békében és békésen fejlődő, gazdaságában kiegyensúlyozott, szilárd értékrenden nyugvó, jogtisztelő országokban működik jól az élet, működik a polgári demokrácia.’
A visszhang: A ’Nos, tisztelt hölgyeim és uraim’ megszólítást a kelleténél talán többször tartalmazó, immáron a pártpolitikai kérdéseket tudatosan kerülő értékelés teljes szövegét - közcímek nélkül és grafikai elemeket mellőzve - közli az azóta megszűnt Napi Magyarország. A ’királyi tévé’ (M 1) élő egyenesben közvetít, a Duna TV-nek erre nincs lehetősége.”

„Az értékelések dicsérik a békülékeny hangvételt (a Vigadó-beli beszéd előtt pár nappal Kövér László ostorpattogtató beszéde hallatán ’kiolvadtak a biztosítékok’), viszont hiányolják, hogy a mezőgazdaság helyzetéről, az Európai Unióról vagy a gyermekszegénységről megfeledkezett.
„Kéri László politológus nyugodt, csöndes hömpölygésként értékelte a 2000-es Orbán-beszédet. ’Azt megtudhattuk, hogy a tavalyi beszéd 37 pontban foglalta össze a kormányzati teendőket, és mindannyiunk örömére a mérleg: 29 győzelem, három döntetlen és csak öt vereség. De ha ez így van, akkor miért nem a Fidesz vezeti fölényesen a bajnokságot?’
Csizmadia Ervin a Vigadó-beli értékelés kapcsán arról ír cikket a Magyar Nemzetben, hogy ’Orbán a mérsékelt középosztályhoz, Kövér a radikális jobboldal szavazóihoz címzi mondandóját... Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy országban mégiscsak a miniszterelnök jelöli ki a lényegi megállapodások és együttműködések kereteit’..."

2001
„A tavalyi a leghosszabb és a ’leglevegősebben’ megkomponált beszéd a három közül. Orbán Viktor ünnepel. ’Szeretnénk a hétköznapjainkat az örökléthez igazítani... A kereszténység kétezer éves, a keresztény magyar állam ezeresztendős.’ Az országértékelésben rengeteg az urambátyámos fordulat, s hemzsegnek benne az archaizáló panelek. Hazánk tíz évvel ezelőtt ’viharvert, megtépázott, roskatag és korhadt, eresztékeiben meglazult, sodródó hajó’-ként ’bukdácsolt a hullámokon...’ ’Tegnap még az oly sok bajt, a magyarok fejére oly sok bajt hozó huszadik századot tapodtuk...’ ’...A baj lovon érkezik, de gyalog távozik. De azt azért nem gondoltam volna, hogy olyan is van, hogy egy időre be is kvártélyozza magát az emberhez...’ ’Azt hiszem, a kétezredik esztendő - úgy is fogalmazhatok, hogy a lebukó, tovatűnő század - ismét megtanította nekünk, hogy a magunk erejében kell bízni, és nem abban, hogy könnyű az életünk...’
A millenniumi Orbán Viktor munkára épülő világot, teljes körű egészségügyi reformot ígér, a család mindenhatóságát hangsúlyozza, amelynek pillérei: a munka, a tanulás és a rend. Mindezt a nemzeti összetartozás érzése, a nemzeti kultúra és a nyelv tisztelete fogja egybe."

A visszhang: Az MSZP és az SZDSZ előzetesen föltett konkrét kérdéseire (Miért nem részesülnek az emberek a gazdaság eredményeiből? Helyesnek tartja-e, hogy a legrászorultabbakon csattan az ostor? Továbbra is alkalmasnak tartja-e Torgyán Józsefet az FVM irányítására? stb.) a kormányfő nem válaszol. "Hiába próbálta az MSZP és az SZDSZ előzetesen megfogalmazott kérdéseivel, témajavaslataival egy parlamentben elhangzó napirend előtti vagdalkozás szintjére lerántani a beszédet és az azt követő polémiát - írja a Magyar Nemzetben Szerető Szabolcs -, a miniszterelnök nem vette fel a kesztyűt. Sokan szívesen látnák, ha Orbán Viktor a napi ügyek mocsarába süllyedő, éjjel-nappal a kisgazdapárt botrányainak következményeivel viaskodó politikusként jelenne meg a nyilvánosság előtt, ám a Vigadóban elhangzó országértékelés egy magabiztos, tiszta és világos jövőképpel rendelkező miniszterelnök képét sugározta a társadalom felé."
Bauer Tamás SZDSZ-es képviselő ezzel szemben lapunkban így fogalmaz: "Ugyanaz az Orbán Viktor, aki 1994 és 1998 között az ellenzék vezéreként a békétlenség angyala volt, aki a társadalmi különbségek növekedéséről, korrupcióról, az ország kiárusításáról, a nemzeti érdekek elárulásáról beszélt, a szemben álló politikai erőket kivétel nélkül a megbukott és lejáratódott kommunista rendszerhez kötötte, valósággal forradalmi retorikát használt, most a nyugalom, a békesség angyalaként jelenik meg. A témaválasztás és a kiválasztott témák kezelése nem annyira Bethlen Istvánra, a nyíltan vállalt példaképre, mint inkább a rejtettre emlékeztet. Elvégre mind a szónok, mind a hallgatóság tőle - Kádár Jánostól - tanulta a konszolidációs politikát."

(Összeállította: m.zs.)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

will vitamin c improve the ivfотдых доминиканастеклокерамическая плита