Egyszerűen gyalázatos


Igazuk van az ország kéretlen alkotmány-barkácsolóinak: Magyarország nem köztársaság. Továbbmegyek: felelős kormánnyal sem rendelkezik.

Most, amikor ezt írom, este kilenc óra van, tizenhetedikén. És még mindig nem hallom sem a belügyminisztert, sem a rendőrség országos vezetőjét, amint felszólítja a tavaszi hadjáratának újabb akciójára készülő, törvénytelen Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet: azonnal függessze fel mindenfajta, szervezett fellépését. A Magyar Köztársaság területén ugyanis szervezetten, zárt, katonai alakulatban és egyenruhában kizárólag állami testületek vonulhatnak fel, rasszista, anticiganista célokkal pedig senki. Emellett a közrend megzavarása is tilos.

Az nem köztársaság, ahol tizenhatodikán még azt hallom: maga az államtitkár, Kontrát Károly mondta ki, hogy a fenti szervezet önkényesen avatkozik be Gyöngyöspata életébe, továbbá hogy „Nincs szükségük önjelölt rendfenntartókra, a rend fenntartása továbbra is a hatóságok dolga. Gyöngyöspatán a rendőrség fenntartja a rendet, és a kormány is betartja a szavát, hiszen júniusban további kétszáz rendőr tesz majd esküt, így minden községbe jut rendőr”, ám ennek még tizenhetedikén este sincs semmiféle következménye. Igaz, Kontrát a felszólalásában azt is hozzátette: a rendőrség csak akkor léphet fel a fekete egyenruhásokkal szemben, ha bűncselekmény alapos gyanúját észleli, ezért „nem tudja, mit is várnak el a rendőrségtől, amennyiben ez a körülmény nem áll fenn”. Hogyhogy nem tudja?! Rendben van: ne tekintsék bűncselekménynek azt az agressziót, amelynek érvényesítése során egy félreszocializált, kan identitású férfi a farkát lóbálja meg, hogy ezzel érzékeltesse biológiai fölényét a cigány kislányok fölött. Végtére az intellektuális fölényét valóban nem veheti elő. Azt se észleljék bűncselekményként, hogy a neonácik a boltokban bőven a másik személyes terébe belepofátlankodva rátapadnak a roma vevőkre, és hangos megjegyzésekkel kommentálják a vásárlási szokásaikat. (Mint tudjuk, a többségiek nálunk nemcsak Gyöngyöspatán formálnak jogot arra, hogy megszabják, másoknál mi minősüljön luxuscikknek, s hogy éppen aznap az általuk elképzelt rend szerint mit kéne vásárolniuk.) Ezek valóban ugyanúgy nem bűncselekmények, ahogyan azok a rettentő vétkek sem minősülnek annak, amelyeket a helyi roma kamaszokra vernek rá az ottani, elborult agyú többségiek. A néhány éve ellopott tyúkocska esete mellett azt mesélték el a legnagyobb konfliktusként, hogy a cigány kamasz fiúk esténként összeverődve állnak az utcán, és megjegyzést tesznek a lányok fenekére, olykor rájuk is csapnak (hát ilyet még tényleg nem hallottunk!). Máskor meg úgy próbálják felhívni magukra a figyelmet, hogy kövekkel dobálják meg azokat a lányokat, akik tetszenek nekik (itt senki nem olvasott sem Mark Twaint, sem Karinthyt, és olasz meg cseh filmeket sem nézett). A bűnüldözés oldaláról nem lehet megközelíteni a kérdést, sem a romákról, sem a neonácikról szólva. Ám a törvénytelenség oldaláról nézve ez utóbbiakat illetően maga az államtitkár mondta ki a tényállást: önkényes a csoport fellépése, és ellentmond a rendőri erőszakgyakorlás állami monopóliumának. Ráadásul neki is hallania kellett, hogy aznapra végre valaki utánanézett, és kiderítette, hogy ez a szervezet nem tagja az Országos Polgárőr Szövetségnek, tehát nem polgárőr és nem legitim, ugyanakkor ostorokkal, fokosokkal, kutyákkal gyakorlatilag megszállta a várost. Ami azt jelenti: a szervezett bűnözés sajátos formáját gyakorolják (ld. Krémer Ferenc: Ahol a jövő már elkezdődött 2). Akkor mi is az, amit nem tud Kontrát Károly?

Másnap, március 17-én az anticiganisták bejelentették, hogy – amint az várható volt – kiterjesztik a turnéjukat, és Hajdúhadházon lépnek fel „a magyarok védelmében”.

Az nem köztársaság, amelynek kormánya és rendőrsége még erre sem reagál semmit, és azonnal nem állítja le ezt az egyértelműen minden demokratikus határt megszegő hadjáratot.

Nem érv, hogy Gyöngyöspatával szemben Hajdúhadházon gyakoriak a konfliktusok a romák és a többségiek között. Minél inkább gyakoriak, annál kevésbé megfelelő módszer egy önkényes szélsőjobboldali agresszióval belenyúlni ezekbe a konfliktusokba. Magyarországnak létezik kiépített szociálismunkás-hálózata, léteznek konfliktuskezelésben jártas mediátorai és léteznek tárgyalásra alkalmas érdekképviseleti és kisebbségi szervezetei. Ha valóban sok a konfliktus egy községben, és ezeknek valóban vannak etnikai, illetve szociálpolitikai vetületei is, akkor a megoldások keresésében ezekhez kell a városnak fordulnia, és nem a konfliktus egyik szereplője zsigeri ellenségének kezére adni az egész települést. Ellenkező esetben azt kell gondolnunk, hogy az illető közösség kifejezetten barbár szellemiséget képvisel, hiszen egyedül az a célja, hogy ne létezzenek a számukra gondot, problémát jelentő emberek, vagy ha mégis létezni akarnak, akkor totálisan vessék alá magukat a többségiek akaratának és egyedüli értékként elképzelt normáinak.

Hajdúhadház demokratikus úton megválasztott polgármestere, Csáfordi Dénes pedig azt a gondját tette közzé, hogy bajban van a hadüzenet iktatószámával és irattári elhelyezésével. „A kezdeményezésről a hajdúhadházi Városi Önkormányzat semmilyen hivatalos értesítést nem kapott”ezt mondta.

Az nem köztársaság, amelynek vezető tisztségviselője nem tudja, mi tévő legyen, ha egy illegitim szervezet agresszív akciójáról nem kapott hivatalos értesítést. De hát ki a fenétől várta? A párttól? Orbán Viktortól? A jóistentől, aki a történelem irányítója?! Ezt homály fedi, azt viszont nem, hogy a hajdúhadházi polgármesternek fogalma sincs, mit is kéne cselekednie, hiszen látjuk, hogy egy lépést sem tett a városa védelmében. Föl sem merült benne, hogy ha megérkeznek a neonácik, ő maga a települését nem szakíthatja ketté, többségiekére és cigányokéra, s nem tehet úgy, mintha a cigányokat odadobhatná a fekete ruhások prédájának. Estére már az is hír volt, hogy egy cigány szervezet ellentüntetést szervez a neonácik megérkeztekor. Ez azt jelenti, hogy megszületett az első összecsapás lehetősége, egy kisebbség és fajgyűlölő ellenségei között. Más szóval: egy „rassz kontra rasszisták” mérkőzés színterévé válhat egy város, amelynek rendőrsége ezt egészen addig semlegesen fogja nézni, ameddig el nem dobják az első követ. Attól kezdve viszont kiszámíthatatlan, hogy mit fognak tenni, hiszen már az alaphelyzet, a csata létrejötte is abszurd.

Az nem köztársaság, amelynek községi elöljárói nem ismerik föl, hogy ahol ember- és rasszellenes erők jelennek meg a színen, ott nincs semlegesség. Ott egy községnek a saját kisebbségét akkor is meg kell védenie a külső agresszorokkal szemben, ha egyébként, a hétköznapokban súlyos gondjai vannak vele. Ezeket a gondokat ilyenkor kötelessége a saját belügyeként kezelni, és a város egészét kötelessége megvédeni.

A gyöngyöspatai helyzet nem volt alkalmas arra, hogy bebizonyítsák: a romák az agresszorok, őket kell megfékezni, és a velük való együttélés kizárólag rendészeti kérdés. Több lóláb is kilógott többek nadrágjából, egyebek közt a polgármester leváltásának célja és az árvízkárosult roma család beköltözésének megakadályozása is ilyesmi volt. Most azzal kísérleteznek, hogy Hajdúhadházon játsszanak rá a meglévő ellentétekre, és nem kérdés, hogy ha nagyon akarják, akkor sikerülhet bebizonyítaniuk, hogy ott összeférhetetlen cigányok laknak. Akiket, lám, el lehetett intézni egyetlen, erőszakos odacsapással.

Tegyük fel, be tudják bizonyítani: ÉS?! Mi következik ebből? Mit oldott meg az ottani gondok közül ez, egy fél percig is? Hány cigány kisgyerek került ki ettől akár a nyomorból, akár csak a kirekesztettségből? S hány többségi gyerek őrizhette meg az eredendő jóhiszeműségét?

Az nem köztársaság, amelyben egyetlen hangot nem hallok Gyöngyöspatáról, amely arról értesítene, hogy ottani civilek, többségiek elmentek volna cigányokhoz, és azt mondták volna, hogy fogjunk össze, dolgozzunk ki közösen valamiféle stratégiát, hogy ha már az állam magunkra hagyott minket a neonácikkal szemben, akkor ennek ne váljon senki a kiszolgáltatottjává. Hogy felismertük: olyan elvárás nincs, hogy csak az egyik közösség vállaljon felelősséget tagjainak erkölcséért. Ha ez elvárás, akkor a községnek mint társadalmi egységnek is felelősséget kell vállalnia. A községbe viszont a romák is beletartoznak, úgyhogy nosza.


Built with tears – flickr/Jon DíezFoto

Ma Magyarországon akadály nélkül vonulhat végig az általa kiválogatott községeken egy illegitim, önkényes félkatonai alakulat, viselkedhet megalázóan és tehet célpontjává egy általa lenézett rasszt. A kormány az üres és a gyakorlat fényében hazugnak bizonyuló nyilatkozatokon kívül semmit sem tesz saját állampolgárai védelméért. Nem azért, mintha maga is rasszista volna, rosszabb: azért, mert az üres és hangzatos identitásmítosz építésén túl semmire se képes, a kormányzáshoz mérhetetlenül tehetségtelen és ötlettelen, ezért cinikus módon szolgálnia kell az összes identitásmítosz hívét. De hogy ebből kire nézve mi következik, az egyáltalán nem érdekli. Számára is az lesz a legegyszerűbb, ha elmondhatja: tessék, nálunk cigányok-nácik szabadon megmérkőzhettek, s győzött a jobbik. Ebből is látszik, mi mennyire pártatlanok, elfogulatlanok, demokraták vagyunk. Íme, az állampolgári öntudat és autonómia szabadsága. És ezt mind mi tettük lehetővé.

Igen, igaz: ők most a legfőbb elősegítői mindezeknek, ami egyébként a létező leggyalázatosabb tulajdonságuk. Ahogyan annak is erjesztői, ami most a vidéki községek ablakai mögött zajlik.

Félek a fekete egyenruhásoktól! – mondhatja bármelyik többségi kisgyerek este a szüleinek.

Ne félj, kisfiam, minket nem bántanak, csak a cigányokat – vigasztalják erre az ő kedves, meleg szívű és keresztény hittel telített szülei, a köztársaságtalan Magyarország emelt fővel járó, büszke közéleti analfabétái.



Lévai Júlia                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!