rss      tw      fb
Keres

A belügyminiszter úgy tudja: győzött


Mint ismeretes, a szélsőjobb több, katonai jellegű szervezete először (március 3-án) Gyöngyöspatára vonult be.

Elsőként a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai masíroztak végig, fekete egyenruhában és zárt alakulatban az utcákon, majd gárdásokkal és az úgynevezett betyársereggel egészült ki a Gyöngyöspatán ideiglenesen tartózkodó neonácik hadserege. „Magyar Gárda”, „Védőrség” és „Csendőrség” feliratú, militáns öltözékeket viselő csoportok akcióztak a községben. Fegyverkészletük kutyákból, ostorokból, fokosokból és reflektorokból állt. Emellett – ahogyan az megszállók esetében rendre bekövetkezik – hamarosan a férfi nemiszerv is a fegyverek „rangjára” emelkedett: a fekete egyenruhások egyike a maga képzelt, faji (és persze nemi) fölénye kifejezéseképpen a farkát mutogatta a cigány kislányoknak. Mindezekkel folyamatosan zaklatták, fenyegették  mindazokat, akiken látszik a származásuk.

Annak, hogy egy magyarországi községben bármiféle okokból egyenruhában léptek föl önjelölt – az állami erőszakszervezeteket, illetve az állammal legális szerződésben nem álló, a polgárőrök szervezetébe nem bejegyzett – álrendfenntartó szervezetek, hivatalos részről napokig nem volt semmiféle reakciója. A polgármester csupán annyit mondott, hogy „nem örül az egyenruhásoknak, mert szerinte ez inkább csak gerjeszti a feszültséget, mintsem megoldaná az egyébként a mélyben gyökerező problémákat”. Elítélő nyilatkozat ekkor csak a helyi kisebbségi képviselő, Farkas János részéről hangzott el.

A rendőrség helyi képviselőjének szavaiból egyértelműen kiderült, hogy a községben semmi nem indokolja azt a megszokottnál nagyobb, katonai jellegű fellépést, amelyet most a neonácik megvalósítottak, hiszen Gyöngyöspatán az utóbbi időkben semmivel sem lett rosszabb, sőt, némileg javult is a közbiztonság, s a lopások, vagyon elleni bűncselekmények száma átlagos. Azt azonban, ami ebből nyílegyenesen következik – hogy ugyanis Gyöngyöspatán éppen a neonácik azok, akik megzavarják a közrendet, és folyamatosan zaklatják az ott élő állampolgárokat – sem a rendőrség, sem a városvezetés részéről nem mondta ki senki. Ezzel szentesítették azt a képzetet, amely szerint a község kettévágható, éspedig cigányok és nem cigányok lakta területekre, s ha az előbbit éri agresszió, az nem jelenti azt, hogy az egész községet agresszió érte.

A Gyöngyöspatáról alkotott, hivatalosnak tekinthető képben tehát egyfelől továbbra is zavartalanul fennmaradhatott az az MTI által is fölerősített képzet, amely szerint a rossz közbiztonság nem a következménye, hanem az oka az egyenruhások jelenlétének (Helyiek „járőröznek” Gyöngyöspatán a megszaporodott bűncselekmények miatt , így szólt az MTI március 4-i MTI tudósításának címe). Emellett ugyanígy megerősítették azt is, miszerint maga az állami-önkormányzati vezetés is normális, magától értetődő helyzetnek tekinti a szegregációt és a kettévágott városazonosítást.

Március tizediként annak a szokványos tételnek az igazsága is érvényesült, hogy az agresszió nem válogat. Az önkényes hadsereghez bomberdzsekis szkinhedek is csatlakoztak, s ők nemcsak a cigányokat, hanem az általuk gyenge kezűnek ítélt polgármestert is megfenyegették: „Elvágjuk a torkotokat, meghaltok”. A már említett Farkas János, a kisebbségi önkormányzat elnöke azonnal feljelentést tett, Tábi László polgármester azonban azt mondta, hogy „egyelőre fontolgatja, hogy ő is tegyen-e feljelentést”.

Március 6-án Gyöngyöspatán a Jobbik nagygyűlést tartott, amely után ismét katonai öltözetűekkel is tarkított tömeg vonult végig a település cigánysorán. A rendőrség semmilyen módon nem avatkozott be, holott ez nyilvánvalóan sértette az ott élők jogait és szabadságérzetét.
Mind a helyi önkormányzat, mind a helyzetért ugyancsak felelős országos szervek – a kormányt is beleértve – most és később is hosszasan lebegni hagyták azt a kérdést, hogy az adott pillanatban kik az agresszorok Gyöngyöspatán. A felelős államtitkároktól a rendőrkapitányon át a kormányfőig mindannyian egyértelműen asszisztáltak a Jobbiknak ahhoz, hogy továbbra is kollektíven a cigányokat lehessen a helyzet okozóinak tekinteni, s az ő mindenfajta, akár hétköznapi megnyilvánulásuk is rendőri problémának minősüljön, miközben a neonácik kifejezetten szervezett, agresszori megnyilvánulása legfeljebb az elnézhető, „sajnálatos események” kategóriájába sorolódott. Azt, hogy Gyöngyöspatán nem a cigányok az agresszorok, hanem a neonácik, kizárólag az egyik „oldalról” mondták ki, s ennek legkarakteresebb megfogalmazása („Gyöngyöspatán nem cigányterror van, hanem nyilasterror”) Horváth Aladár szájából hangzott el. Horváth Aladár ezek után nem vehetett részt azon a megbeszélésen, amelyen cigány vezetők találkoztak a felzárkóztatásügyi államtitkárral.

Tizenharmadikán a Társaság a Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda közös levélben fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez,  s arra kérték, hogy haladéktalanul utasítsa a rendőrséget a megfelelő lépésekre, amelyekkel helyreállítja a jogbiztonságot és megvédi a megfélemlített roma lakosokat. Hiába tették, mert ezt követően sem láttunk egyetlen határozott rendőri lépést sem. Az is hiábavalónak bizonyult, hogy a TASZ 18-án közvetlenül a kormányhoz fordult, világos politikai állásfoglalást, a gyöngyöspatai bűncselekmények gyanújának kivizsgálását, a rendőri vezetők felelősségre vonását és a romák védelmét kérve. A szervezet megismételte, hogy tapasztalatai egyértelműek voltak: romaprogramjának munkatársai többször jártak Gyöngyöspatán, ahol videofelvételeket és esetleírásokat készítettek. Ezek alapján a jogvédő szervezet úgy látta: a településen magukat rendfenntartóknak nevezők félelemkeltő tevékenysége nem tartozott a gyülekezési jog védelme alá, a rendőrség tétlensége pedig jogbizonytalanságot okozott. A TASZ álláspontja szerint Gyöngyöspatán súlyos bűncselekmények alapos gyanúja, valamint az intézkedéseket elmulasztó rendőrök és rendőri vezetők büntetőjogi és fegyelmi felelőssége is felmerült. A TASZ ismét arra kérte a kormányt, hogy a belügyminiszteren keresztül utasítsa a rendőrséget a megfelelő büntetőeljárások megindítására. Mindennek egyetlen eredménye az lett, hogy Balog Zoltán – aki a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, így elvileg neki kellett volna elsőként felszólalnia a kisebbségiek védelme érdekében – most ígéretet tett a jogvédő szervezet javaslatainak megvizsgálására.

Mindeközben tizenötödikén, a nemzeti ünnep alkalmából civilek és jogvédők mentek el Gyöngyöspatára, ahol a maguk 150-200 fős jelenlétével fejezték ki határozott állásfoglalásukat, a demokrácia és a szolidaritás értékei mellett. Ugyanekkor a rendőrségnek sikerült egy újabb lehetőséget találnia további halogató „vizsgálódásokra”: négy kopasz, bomberdzsekis férfit állítottak elő, éspedig a rendőrségi igazoltatás megtagadása miatt. Soltész Bálint elmondta, hogy a rendőrök igazoltatni akarták a férfiakat, de ők megtagadták irataik átadását. Ezért előállították őket a gyöngyösi rendőrkapitányságra, ahol már igazolták magukat. Ezek után szabadon engedték a négy férfit, de valamennyiükkel szemben szabálysértési eljárást kezdeményeztek, „igazoltatás megtagadása miatt”.
Tizenhetedikén a parlamentben több felvetésre reagálva Kontrát Károly államtitkár azt állította, hogy „amióta a rendőrség fenntartja a rendet Gyöngyöspatán, nem történt bűncselekmény”. Ezzel a mondatával a kormánynak két álláspontját is megvilágította. Az egyik, hogy a kormány a neonácik egyértelmű törvénysértéseit nem tekinti bűncselekménynek, illetve, ezzel összefüggésben, a Gyöngyöspatán észlelhető jelenségek közül kizárólag a cigányok által elkövetett, bármiféle cselekményt tekinti annak. A másik, hogy a kormány nyilvánvalóan kettős játékot játszik, de ennek egyik címzettje sem a társadalom: mindkét üzenet a Jobbiknak szól. Kontrát ezzel a mondatával megerősítette a Jobbikot: igen, Gyöngyöspatán számunkra is a „cigánybűnözés” az érdekes, az minősül egyáltalán bűnözésnek. A következő mondatával viszont a Jobbik fölé helyezte a saját pozícióját: „Nincs szükségünk önjelölt rendfenntartókra, a rend fenntartása továbbra is a hatóságok dolga” – mondta. Ugyanakkor egyik mondatával sem erősítette meg a demokráciát, hiszen abból, hogy „nincs szükségünk önjelölt rendfenntartókra”, a mai napig nem következett az önjelölt rendfenntartók egyértelmű kiakolbólítása.

Ugyanazon a napon a Szebb Jövőt egyesület bejelenti: április elsejétől Hajdúhadház lesz a megtorló hadjárat következő állomása, ez azonban későbbre tolódik majd.

Tizenkilencedikén a kormányfő Balog Zoltán, Pintér Sándor és Farkas Flórián részvételével értekezik a kérdésről, s a kormányfő megbízást ad Pintérnek egy akcióterv kidolgozására.

Ugyanez a kormányfő huszonkettedikén egyértelművé teszi, hogy az ő oldalukról nézve Gyöngyöspatán eddig semmi baj nem történt, illetve hogy az ő szemében nem azok minősülnek „csúnya történetek”-nek, amit ott a neonácik műveltek: „Ha a rendőrséget nagy erőkkel nem vezényeltük volna ki a kritikus helyszínekre, akkor ott csúnya történetek is megeshettek volna.”

Április másodikán rendőri szempontból fordulat állt be a neonáci agresszió kezelésének történetében. Ekkor a jobbikosok mégsem Hajdúhadházra, hanem – mint később kiderült, csak kis kitérőként – Hejőszalontára vonultak, hogy ott Demonstráció a cigányterror ellen címmel tartsanak fáklyás felvonulást. Az apropót az adta, hogy a községben egy cigány származású férfi brutálisan megölt egy helyi, többségi asszonyt. A gyilkos azonban nem helybéli volt, mi több, azért lakott a későbbi áldozatnál, mert szalontai rokonai nem fogadták be őt. Ezek a körülmények szerencsésen képletszerűvé tették a helyzetet, és látványosan bevilágították a neonáci lózungok ellentmondásosságát.

A nácik látszólag azt követelik: a „jó” cigányok” határolódjanak el a „rossz” cigányoktól, és folyamatosan azzal indokolják agresszív fellépésüket, hogy ez nem történik meg. Túl azon, hogy ez általánosságban nevetséges elképzelés, itt, a konkrét esetben volt elhatárolódás: a szalontai romák nem fogadták be a gyilkost. Ez azonban – mert hiszen csupán ürügy – a neonácik szemében nyilvánvalóan nem számított.

A nácik látszólag azt mondják: nem vetítik rá az egész csoportra egy-egy személy bűneit, de épp ezzel bizonyítják, hogy már hogyne vetítenék rá, hiszen még a konkrét, szalontai cigányok csoportja és általában a cigányok egészének csoportja között sem tettek különbséget, amikor azzal indokolták a felvonulást, hogy „egy cigány férfi volt a gyilkos”. Ennél nyilvánvalóbban nem lehet kimondani, hogy mindegy nekik, csak cigány legyen, és ha cigány, akkor felvonulnak az eltakarításukat követelve.


He is coming – flickr/Paul Jacobson

A rendőrség Hejőszalontán az előzőnél jóval konstruktívabb szerepet játszott. Jól láthatóan azt a megoldást választotta, hogy fokozott aggállyal és körültekintéssel tartja be a rá vonatkozó törvényeket. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták, hogy a törvények általában tiltják a „faji uszítást” (ami kétségtelenül zavarba ejtő, hiszen fajok nincsenek, csak rasszok, amelyekről viszont a törvény nem szól, ezért a megfogalmazás jelzőjével mindenki úgy játszik, ahogyan akar). Az viszont nincs kielégítően szabályozva, hogy például egy felvonuláson mi minősül uszításnak. A törvényt tehát nem olyan egyszerű betartani. A rendőrség Hejőszalontán kizárólag azt tekintette feladatának, hogy megakadályozza a két tábor összecsapását. A falu határában aszerint választották szét az érkezőket, hogy melyik tüntetésre mennek, és ezzel – legalább is aznapra – sikerült megelőzniük az atrocitásokat. (A hétvégén azután a nácikkal vonuló helyi óvónő miatt végül mégis elmérgesedett a helyzet, de ez nem rendőri kérdés.)

Hejőszalontán április másodikán több, civil szervezet (az ismert facebookos csoport, az Amnesty International és a TASZ), valamint egy párt (az LPM) képviselői is megjelentek, hogy demonstrálják a demokratikus értékeket. A polgármester (Anderkó József) egyértelmű nyilatkozatokat adott, mind a rasszistákhoz való viszonyról („a hátunk közepére kellenek a jobbikosok, akikkel a helyiek közül maximum tizenöten szimpatizálnak, azok is főleg akkor, akikor kicsit italosabbak”), mind a rendőrségről („a falubeliek nem ijedtek meg, és bíznak a rendőrségben”). A jelenlévők pedig jó és egyértelmű taktikákat választottak a csak verbális szintű konfrontációkban: a demokraták a Himnusz éneklésével tették lehetetlenné, hogy a neonácik képviseljék a teljes magyarságot, és a „nácik, haza!” skandálásával végre egyértelműen kimondták az agresszorok adekvát elnevezését is. Ugyanakkor hallgatagságával tüntetett mind az ellenzéki MSZP, mind a Fidesz és maga a kormány.

A képlet egyértelmű: ha az adott helyzetben a társadalmi erők aktivizálódnak, a helyi közhatalom képviselője (esetünkben a polgármester) tisztán és egyértelműen foglal állást, és a rendőrség nemcsak a jogszerűséget, hanem a józan célszerűséget is képviseli, akkor ott és arra az időre sikerül megakadályozni az agresszió eszkalálódását. A pártokra azonban csak esetlegesen, a kormány nyílt állásfoglalására pedig sehogy sem lehetett számítani, s a közvélemény előtt sem tette senki egyértelművé, hogy az adott helyzetben nem a cigányok, hanem egyértelműen a neonácik az agresszorok. Így bármennyire jól működött is a rendőrség, bármennyire aktivizálódtak is a jogvédők és a civilek, a játszma perdöntő szereplője, a kormány cinikus játéka miatt az agresszió ismételt megjelenése bele van kódolva a helyzetbe. Így egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy ha nem is elsején, de tizenegyedikén a neonácik mégis – mondhatni: menetrendszerűen – megjelentek Hajdúhadházon, és, mint mondták, a tizenhetedikéig tartó héten folyamatosan ott fognak járőrözni.

Egyúttal néhány környékbeli községbe is bevonultak.

Jelenleg (szerda éjjel) két, egymásnak ellentmondó nyilatkozat van forgalomban. Az egyik Pintér Sándor belügyminiszteré, aki szerdán 19 óra 47 perckor azt közölte az MTI-vel, hogy „az egyesület, amely kedden kezdte meg a járőrözést, a rendőri felhívásnak megfelelően szerdán már be is fejezte ezt a tevékenységet”. A másik Boda Lajos egyesületi elnöké, aki szerdán 20 óra 29 perckor ezt mondta: „Folytatja a járőrözést Hajdúhadházon a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület. A járőrök jelenleg is kint vannak az utcákon, az esti járőrszolgálatot mintegy hatvanan kezdték meg”.*

Ami azt jelenti, hogy a magyar belügyminiszter biztonságot nyújtó erejét egy ismert cigány viccel lehet a legjobban érzékeltetni:

Temetés van (legyünk stílszerűek) Hajdúhadházon. A búcsúztatással megbízott cigány ember fájdalmas szavak kíséretében mutat rá egy halomra:

– Itt nyugszik a világ legjobb itt a piros-hol a piros játékosa.

– Vagy itt – mutat rá a mellette lévőre, ha lehet, még nagyobb fájdalommal.



Lévai Júlia                   


* Az MTI 23 óra 34 perckor kiadott híre szerint: „Rubi Gergely (Jobbik) országgyűlési képviselő szerdán éjjel azt mondta Hajdúhadházon az MTI tudósítójának, hogy tizenkét órás ’jutalompihenőt kaptak’ a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek a városban járőröző tagjai. A politikus magyarázatként hozzáfűzte: információja szerint komoly rendőri erők indultak el a fővárosból és a környékről Hajdúhadházra, ezért éjszakára ’okafogyottá válik’, hogy az utcán legyenek. A jobbikos országgyűlési képviselő, az egyesület tagja közölte: ’Ez volt a célunk, hogy sok rendőr legyen, s biztosítsa a közbiztonságot, ami most teljesül, ezért pihenhetünk egy kicsit’.” (a szerk.)

___________________

Korábban a Galamusban:

Krémer Ferenc: Ahol a jövő már elkezdődött 2. – Gyöngyöspata
Lévai Júlia: Egyszerűen gyalázatos és Levélváltás az olvasóval
Kovácsy Tibor: Akcióhősök ideje
Lévai Júlia: Roma óvodásokról van szó?
Mihancsik Zsófia: Célkeresztek


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!