Egy gárdista elmeséli a téglási betörőfogást*

A mi szándékaink mindig becsületes, magyar szándékok, most is azok voltak. Odamegyünk, látványosan megfogunk egy csomó, tetves cigány bűnözőt, és rögtön lehet látni, hogy tessék, megvan a munkánk eredménye. Na akkor mondja valaki, hogy fölöslegesen járőrözünk mi ott Hajdúhadházon, egyenruhában! Megoldottuk a közbiztonságot. A rétinéger betör, ahogyan szokás, az igaz magyar gárdás meg megfogja, mert a rendőrség, ugye, meg a helyi polgárőrség is, hát az tehetetlen. Így készültünk mi. Erre mi történik?!

Nem a magyar fogja meg a cigányt, hanem a cigány a magyart! Ki hallott már ilyet?! Egy varnyúleves zabáló, az fogjon betörőt? Rendőr volt, most meg polgárőr is lehet – érti ezt maga?! Fölfogja ésszel, ember? Ez nem maradhatott így, az világos, hogy is maradhatott volna már így?

Megelőzött minket a hadházi cigó Tégláson, azt meg kell adni, hogy megelőzött. De ez csak azért volt így, mert nekünk még föl kellett tankolnunk kajával-piával, végtére egész nap kinn vagyunk a friss levegőn, ugye, mozgunk, járkálunk, idegeskedünk, megéhezik, megszomjazik az ember. Aztán még taktikai megbeszélést is kellett tartani, a szakszerűség végett, meg kamerát szerezni, amivel szépen fölvesszük az eseményt, hogy nyoma legyen, mert ezek aztán hazudnak is, mint a vízfolyás.

Hogy nem mi hazudtunk-e véletlenül? Dehogy hazudtunk. Mi csak ellazsáltuk kicsit, mondom, de az azért is volt, mert köztünk egyetlen embernek van csak hosszú haja, az meg sosem mossa. Nem akartuk, hogy így jöjjön velünk, még azt hiszik, köztünk is vannak retkek. Úgyhogy idő volt az is, amíg neki elrendeztük a haját. De ez még nem ok arra, hogy a feje tetejére álljon a világ! Hogy bárki úgy beszélhessen, mintha az normális dolog lenne, hogy egy nem tegnap lebarnult személy megbilincseltet magyarokat! Hát hol élünk mi?! Mária országában így meggyalázni a magyarságot! Hát ezt lehet?!

Ugyan már, miért kéne különbséget tennem az emberek viselkedése között? Ha látta volna! Az orkok azok orkok. És most aztán végképp nagyon elszemtelenedtek. Én láttam, a saját szememmel ezt a polgárőr karszalagost, a cigány képivel, ahogy fogta, és átugrotta annak a háznak a kerítését.

Naná, hogy átugrotta! Hát ez az! A vérében van, hogy ha kerítést lát, akkor azon huss, át köll repülnie, be a más kertjébe, hát ebből is látszik, milyenek ezek.

Na és, ha azt mondták, hogy a betörő miatt ugrott? Azt mondták, azt mondták, miért kéne mindent elhinni nekik? Én inkább azt mondom, hogy mivel átugrott, ő lett az, aki elsőként találkozhatott a betörővel. De hát ez akkor már a véletlen, nem? Tiszta véletlenről van csak itt szó. És így aztán úgy nézett ki, mintha tényleg az ő érdeme volna a betörő leleplezése. Pedig dehogy! Ki látott már olyat, hogy egy cigány nem azért ugrál át a kerítésen, mert ő maga a betörő, hanem mert betörőt hajszol? Ne vicceljünk már, kérem.

Egyébként mihelyt odaértünk, azonnal fölvettük magunkat a kamerával, ahogy ott részt veszünk a betörő leleplezésében, ott vagyunk, meg lehet nézni.

Már megint ez a duma, a különbségekkel! Jó, akkor teszek különbséget. Megkülönböztetem az elfogást és a leleplezést, rendben? Az elfogás, az az ő érdeme, ezt mi nem vitatjuk. Csak ne felejtsük el, ugye, hogy ez az ő részéről csupán azért volt lehetséges, mert mi a megbeszélés végett lekéstük az eseményt, és így már csak őutána érhettünk oda, mögötte jöhettünk a sorban. A mi érdemünk viszont a leleplezés. A leleplezés sokkal fontosabb az elfogásnál, ami ugye pusztán technikai kérdés. A leleplezésben az igazságot mondjuk ki, azt bizonyítjuk. Márpedig itt az az igazság, hogy Hajdúhadházon cigánybűnözés van. Létezik magyarbűnözés is, de mi azzal nem értünk egyet, viszont nem is ott van, Hajdúhadházon, nna!

Mondhatom, ilyen borzalmat még életemben nem láttam, életem legszörnyűbb élménye volt. Hogy egy cigány két fehér embert is így lealázzon! Itt van az agyamba’ a kép, nem tudom elkergetni. Nem is nagyon értem, hogy erre a dologra, ami a betörés, hogy nem lehetett alkalmas cigányt találni, amikor annyi van belőlük, mint a nyű?! Miért kellett ezt pont két magyarnak kivitelezni? Ki érti ezt?

Igen, kettő volt, jól hallotta. Már hogy foghattuk volna el mi a másodikat? A cigók gyorsabbak nálunk. És persze pofátlanabbak! Na most figyeljen csak, mit művelt! Jellemző a fajtájára, ahogy magánlaksértés útján behatolt az üresen álló ház fürdőszobájába, és azt mondta, azért, mert onnan is zajt hallott. Na, majd meg kell nézni azért a borotvakészleteket, megvannak-e hiánytalanul, meg a finomabb szappanokat, folyékony tusokat is, hehe, mert a mosakodást, azt nem ismerik, ugye, de ilyenkor azért rácuppannak ezekre a cuccokra, az nem kérdés. Szóval tény, hogy ha már ott volt, kihúzott a fürdőszobából még egy betörőt, és átadta azt is a rendőröknek. Mi meg, becsületesek, akiknek nem szokásunk átugrálni a kerítéseken, csak álltunk és néztük. Még egy árva túró rudit se vettünk ki a frizsiderből.

Tény, hogy itt valami nagyon el lett kúrva a szervezéssel, mondtam is a fiúknak, legközelebb jobban kell ezt csinálni, nem ilyen félrecseszett módon. A betörő az legyen betörő, tehát cigány. A leleplezője meg legyen becsületes, vagyis magyar, ahogyan dukál. Aztán meg hogy konkrétan ki fogta el, meg hogy milyen a származása – hát most nem mindegy?

Hogyhogy miért hazudtuk azt, hogy mi fogtuk el? Hát hiszen most mondtam el, hogy ez nem hazugság, hanem ez csak egy pech, néhány dologban hibáztunk, úgymint időpontegyeztetés, meg a Józsi hajával se kellett volna annyit szarakodni. Arról meg ki a fene tehet, hogy aznap pont két nem cigánynak támadt kedve a betöréshez? És ha provokáció volt? Na ehhez mit szól?!

Milyen húsz miatyánk meg harminc hiszekegy?! Hát maga tényleg nem értett meg semmit? Egy órája mondom, és a végén én vagyok a hunyó? Elmegy maga a jó kurva…

Isten háza, na ne hülyéskedjünk már, még hogy ez Isten háza! Maguk is mind behódoltak a zsidrákoknak, azoknak nyalják a seggét. Persze, „Jézus is zsidó volt”, na jól van! Itt ül ebben a kalickában, másokat gyóntat, és közben ki se meri mondani, hogy Jézus párthus volt, semmi köze nincs a maceszzabálókhoz. Ezt csak mi merjük kimondani, mert maguk le vannak paktálva a horgasorrúakkal. Félnek tőlük, jól be vannak szarva. Bezzeg ránk, akik a hazánkért küzdünk, van bátorsága mindenféle rosszat kimondani! Hogy mi hazudoztunk, meg ilyeneket.

„Hamis tanúbizonyságot ne tégy!” – jaj, mindjárt sírva fakadok, úgy meg vagyok hatva! Ezzel a dumával akar engem megfőzni, aztán meg büntetni, hogy imákat mormoljak estig? Jó, hogy rózsafüzért nem tesz a kezembe, a karikás ostor mellé! Közben még arra se képes, hogy közbenjárjon értem a föntieknél.

Ha nem ment föl, hát nem ment föl, ide se jövök többet. Maga meg csak szépen olvasgassa azt a jó kis, zsidókkal közös Tízparancsolatot. Hülye köcsög. Megyek vissza cigókra vadászni, meg őket leleplezni.

És hogy kik hajtják föl nekem, a sajátjaink, vagy maguk a cigók, sőt, hogy egyáltalán azok voltak-e, akiket fölhajtottak, az aztán nekem édes mindegy. Mert azt hiszem, a zsidrákoknak egy valamiben igazuk van: nekünk ehhez a keresztény bulihoz semmi, de semmi közünk. Igazából pogányok vagyunk.



Lévai Júlia                   

___________

*Az  eredetit lásd itt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!