A cigányok kirándulni mentek


Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár feladata a hátrányos helyzetű állampolgárok, köztük a cigányok segítése, érdekeinek képviselete.

Balog Zoltánnak március elejétől kezdve éjt nappallá téve, torkát véresre üvöltve, semmiféle áldozattól el nem riadva, anyaszentegyházának alapelveire folyamatosan és érthetően hivatkozva, az egyházak hallgatását bátran kárhoztatva Gyöngyöspatán, Hejőszalontán és Hajdúhadházon kellett volna példát mutatnia a romák melletti kiállásból. Ezen keresztül általában az elemi (tehát nem pusztán keresztényies) humanizmus képviseletéből.

Balog Zoltán felzárkóztatási államtitkár ezzel szemben semmi ilyesmit nem tett. Nyilatkozatot is csak kétszer adott, a neonácik nyilvánvalóan „faji” fölényérvényesítési célú akciói kapcsán.

Először azt mondta: majd megvizsgálja a jogvédőknek a neonácik eltávolítása melletti érveléseit. Másodszor pedig azt, hogy provokáció zajlott Gyöngyöspatán, amikor a neonácik kiképzőtáborára hivatkozva utaztatták el a nőket és gyerekeket. Igaz, ezek a nyilatkozatok a hatásukat illetően cseppet sem lényegtelenek. Az elsővel csupán gyengítette, második megszólalásával azonban határozottan támadta azokat, akik a cigányok érdekeit képviselték.

Most, huszonkettedikén több fórumon, egyebek közt a Hír TV esti híradójában is elmondta a következőket:

– A gyöngyöspatai romák Csillebércre utaztatását evakuálásnak illetve menekítésnek nevezni szándékos provokáció. A helyi roma nők és gyerekek üdültetését hétfő óta szervezik, ezért félrevezetik a közvéleményt és rossz képet festenek Magyarországról azok a híradások, amelyek szerint a romáknak menekülniük kellene. (Emlékeztetőül: a neonácik nem hétfő óta vannak jelen fenyegetőleg Gyöngyöspatán, hanem március eleje óta.) A Hír TV műsorvezetője ehhez sietett hozzátenni: „És a nemzetközi sajtó be is dőlt ennek”.

– Különösen aggasztó számára, hogy a Vöröskereszt akciójában egy Richard Field nevű amerikai önkéntes is közreműködött, akinek identitásából ő az „üzletember” szerepet tartotta fontosnak kiemelni. Állítása szerint  nem a jelenlévő tudósítók hada, hanem csupán Field csinált sajtóeseményt az üdültetés pénteki megkezdéséből. Balog Zoltán az [origo]-nak azt is megemlítette, hogy a belügyminiszter fontolgatja az üzletember beperlését rémhírterjesztő tevékenysége miatt. (Richard Field annak az Amerikai Ház Alapítványnak az elnöke, amely csupán közvetítőként játszott szerepet az utazás megszervezésében, mert az akciót a Vöröskereszt magyarországi szervezete finanszírozta.) Balog, illetve a Hír TV stábja, de még a közszolgálati híradó is fontosnak tartotta kiemelni, hogy Field támogatta az LMP választási kampányát is.

Balog felzárkóztatásért felelős államtitkár azonban a kitelepítés hírére mégis a tettek mezejére lépett: elutazott Gyöngyöspatára. Ott pedig az Indexnek adott interjúban a következőket állapította meg:

– A faluban „nincs helyzet”, és csak a szervezők „csinálnak úgy, mintha lenne”.

– Gyöngyöspatán már több rendőr tartózkodik, mint ahány lakosa van a falunak, ezért a kitelepítésre egyáltalán nem volt szükség.

– A helyzet, amelyben néhány idióta bejelenti, hogy lőgyakorlatot szervez, az ott élők számára stresszes időszakot jelent. Szemlélete szerint azonban a stressz nem tényező, megléte nem elég ok arra, hogy emberek elköltözzenek emiatt. Ha mégis ezt tették, azt akkor sem lehet úgy interpretálni, mintha nemzetközi mentőakció volna. Ezért a hamis látszatért valakinek vállalnia kell a felelősséget.

Mind ő, mind a vele egy időben nyilatkozó Kocsis Máté, parlamenti rendvédelmi bizottsági elnök meg is nevezték, kik is volnának a felelősök: „Bizonyos politikai erők nem tudnak belenyugodni, hogy nem ők nyertek a választásokon”. Mi több, az említett vesztesek nem pusztán felelősök, hanem egyúttal olyan résztvevők is, akik leginkább a nemlétezésükkel tudnának hozzájárulni a többpárti, demokratikus berendezkedésű Magyar köztársaság békéjéhez: „Ha nincs a Jobbik, az LMP és az MSZP, akkor nyugalom lenne az országban” – mondta Kocsis az Indexnek (Kocsis egyéb megnyilatkozásairól lásd még Mihancsik Zsófia írását).

Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár mindemellett Csillebércre is ellátogatott.

Ahol pedig megállapította: „A tábor inkább hasonlít egy hétvégi kirándulásra, mint egy menekülttáborra”. Balog tehát Csillebérc kapcsán úgy beszélt, mintha létezne olyan törvényszerűség, hogy ha valakit sikerül jó körülmények közé kimenekíteni, akkor ezzel visszamenőleg megszűnt a menekülés kényszerének ténye. Mivel azonban ilyen összefüggés nem létezik (hiszen ha létezne, akkor például az 56-os menekültek sikeres életpályái törölnék az 56-os megtorlások tényét), a képlet csak úgy jöhetett létre, hogy a felzárkóztatásért felelős államtitkár a látványból eltüntette a hús-vér embereket. S bár ott volt, és ő is csak azt láthatta, amit a tudósításokból mindenki más látott: a gyerektáborban nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is vannak, éspedig tömegével, továbbá mindannyian végtelenül riadtak, elgyötörtek és kétségbeesettek, mégis képes volt ezt mondani: „A gyöngyöspataiak nem elmenekültek, hanem egy hétvégi kirándulást szerveztek, azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat”.

Nagyjából ugyanezt mondta a miniszterelnök szóvivője, Szijjártó Péter is.

Egy ilyen gondolat kimondásához egyetlen dolog kell: embertelenség.

Azon belül kétségtelenül többféle motiváció is lehetséges.

Az egyik az a vágy, hogy ha már ezek a büdös cigányok a maguk rossz helyzetével leleplezik a kormány gyengeségeit, és netán időnként mégis sikerül megszabadulniuk a feszültségeiktől, akkor az minősüljön természetellenesnek, mert hiszen az ilyen embereknek nem jár, hogy egy percig is jól érezzék magukat.

A másik az az igény, hogy megerősítsék a jól ismert – klasszikusan cigányok és zsidók megbélyegzésére használt – klisét, amely szerint a szóban forgó emberek bűnös módon hedonisták: egyetlen céljuk, hogy minden körülmények között jól érezzék magukat (pfúj, ez undorító).

Mindez azonban eltörpül amellett, ahogyan mindkét politikus eltüntette a képből a külső körülmények és az emberi állapotok, érzések közötti különbséget, éspedig azért, hogy érvényesítse saját vétlenségének mocskos hazugságát. És e hazugság kedvéért azt állította, hogy ahol jók a külső körülmények, ott nem mérvadó az emberek rossz jogi és érzelmi állapota. Vagyis nem mérvadó maga az ember.

Ahol ő azt akarja bizonyítani, hogy minden csupán a politikai ellenfeleinek a műve, neki pedig nincs semmi feladata és felelőssége, ott nem tényező, hogy az embereknek el kellett hagyniuk az otthonaikat, hogy a gyerekeknek húsvétkor el kellett szakadniuk apjuktól, nagyapjuktól, nem mérvadó, hogy összességében szenvedést okozott számukra a helyzet. És persze az sem, hogy ő maga folyamatosan a család szentségről beszél, de ezt nem vonatkozatja a cigányok családjára. Ezek mind nem számítanak, hiszen Csillebércen virágoznak a fák, kellemes az idő, nem akar cigányt lelőni senki, aki magasabb rendűnek képzeli magát, és ráadásul ellenzéki pártokhoz dörgölőző, amerikai üzletemberek segítik őket, hogy tudjanak enni – mit akarnak még?!

És egyébként is: hogy merészelik menekültnek érezni magukat egy olyan országban, ahol a kormány most ajándékozott az embereknek egy új alkotmányt? Hiszen ők még ott örömködhetnek a biztonságos, madárcsicsergéstől hangos Csillebércen, ugrálhatnak, mint a mókus fenn a fán, amikor majd Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár és Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő mérhetetlenül nagy felelősséggel a vállán, egyszersmind ugyancsak mérhetetlenül nagy fontosságtudatától fullra töltve ott ül majd az ünnepi hangverseny nézőterén, és engedi magába a zenét.

A kulturális államtitkár által megrendelt Psalmus Hungaricust fogja éppen a lelkébe szívni.

Ezeket az énekesi sorokat például:

Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdőben széjjel bujdosnom,
Hogynem mint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom.
Éjjel és nappal azon forgolódnak,
Engem mi módon megfoghassanak,
Beszédem miatt vádolhassanak,
Hogy fogságomon ők vigadhassanak.


Pathos – flickr/sashamd

És akkor Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár valamint Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő mélyen át fogja élni, hogy itt mennyire őróla van szó, hogy mennyire ő az, akinek most magára kell ismernie minden egyes sorban, és akinek egyedül joga van ahhoz, hogy üldözöttnek érezze magát. Mert hiszen ki más otthonára vonatkozhatna, hogy „Egész ez város rakva haraggal”? És ugyan kinek az ellensége az, akiről így beszél a zsoltár: „Isten szavával ők nem gondolnak, Mert jószágukban felfuvalkodtanak”? Hát nem világos, hogy csakis az ő otthonukról és az ő ellenségükről lehet szó?

Róluk, akiknek most, most lesz meg az élmény, mindjárt, igen! Ez az a pillanat, amelyben – most bezzeg – számít, hogy mit élnek át! Mert ez az ő állapotuk, az ő lelkük, az ő átélésük. Az ő magasztos szenvedésük. Hát amit a hazáért élnek át, személyesen.  Itt olyasmi lesz átélve, amit rajtuk kívül más nem is ismer. Itt hátszőrök állnak föl alkotmányra, nemzetre, összetartozásra. Itt kifinomul, éteri magasságokban szárnyaló férfiemberek fognak elérni hatalmas kiteljesedéseket. Most fokozva lesz a hazafiság, az elragadtatás és a pátosz.

Hogy lehet ilyenkor konkrétumokról beszélni, prózai dolgokat emlegetni?! Mi az, hogy kiképzőtábor, egyenruha meg rendfenntartás? Hát itt mindenki meg van bolondulva? Ezek mind nevetséges dolgok! Nem lehet úgy tenni, mintha holmi közönséges cigány emberekről, segélyeken tengődőkről lehetne szó, akiknek csak ócska, hétköznapi üldözésekben van részük. Az övék, az igen! Az ő szorongásaik, az ő átéléseik, azok mérvadóak. A félelmük, hogy majd mégis lelepleződnek. Hogy majd mégis kiderül: valamilyen értelemben mindenki erősebb náluk.

Legfőképp az igazság, igen, az lesz az, ami biztosan erősebb, s amelynek erejét, lám, még a saját propagandistáik sem tudták eltitkolni.

Mert hiába volt a rengeteg igyekezet a Hír TV műsorkészítőiben: a sok, hamis szöveghez nem sikerült összeillő képeket bevágniuk. A bejátszásokon kizárólag szomorúak, kétségbeesettek, sírósak voltak a vidám kirándulóknak hazudott, csillebérci női és gyerek arcok. S ha csak egy néző is akadt, aki nem vak, már keletkezett egy repedés a hatalmi hazugságok betonszilárdnak képzelt falán.



Lévai Júlia                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!