rss      tw      fb
Keres

A rendes felmondás hiányában



Valahányszor nekilátnak likvidálni a hozzájuk semmilyen szempontból sem tartozó újságírókat, a jobboldaliak annyiszor zuhannak vissza a bolsevizmusba, és játsszák el, hogy igazából nem történik semmi. (Csernobil? Az hol van? Ilyen hely nincs is. És ki nem látott már kétfejű kecskét?)

A valódi elnökök helyébe kinevezett, megbízott alelnökök 1994-ben ugyanazt az utasítást adták a hírszerkesztőségeknek, amit ma, ha jól értem, Szabó László kommunikációs igazgató adott: a közszolgálati tévében-rádióban TILOS BEMONDANI, hogy megkezdődtek az elbocsátások. És ugyanazzal is indokolták, amivel ma is: a hír sértené az érintettek személyiségi jogait. Akkor a rádiósoknak még volt annyi készenléti-ugrásos kapacitásuk, hogy valaki körbeszaladt, és mindenkivel aláíratta egy A/4-esen, hogy az övét ugyan nem sérti. Ezért egy ideig ott még működött az a szakmai norma, amely szerint hír az, ami megtörténik és több embert érint.

Ma már erre nincsenek energiák – nagyon megértem. Az ember nem azért megy újságírónak, hogy folyamatosan harcban álljon, a szakma puszta fenntartásáért.

Az MTVA kommunikációs igazgatója, Szabó László (a második a garnitúrából, aki nem érti, hogy a nevek körül létezik egy értelmezési mező) azt is utánmondta a Klubrádióban, amit az egyéb nyilatkozataikból már tudunk: ez még nem maga az elbocsátás, hanem annak csupán az előzetese. Az érintettek – és persze a társadalom tagjai is – csak arról kaptak értesítést, hogy „bejelentettük az ötszázötven kolléga felmentésére vonatkozó szándékunkat”. Ami persze nem igaz, hiszen az érintettek nem általános, hanem személyre szóló értesítéseket kaptak. Ám ha komolyan vesszük az igazgató szavait, akkor tehát egy promóval állunk szemben. Most csinálnak kedvet ahhoz, ami majd csak később következik.

Nézzük, mi értelme van annak, hogy két lépcsőben hajtják végre a kirúgásokat, és olvassuk el a rádiósok kezébe adott levél szövegét (a perdöntő mondatokat kiemeltem):

„A munkáltatói döntés alapján Ön a létszámcsökkentésben érintett munkavállalók közé tartozik. Munkaviszonyát a munkáltató a létszámcsökkentés során írásbeli rendes felmondással meg fogja szüntetni, a jelen, Mt.94/E. § (1) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételét követő, legkevesebb 30 nap elteltével.

Erre tekintettel tájékoztatom, hogy jelen értesítés felmondásnak nem minősül. A rendes felmondás megszüntetési módon kívül lehetőséget biztosítok munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére, ide értve a korengedményes nyugdíjazásról szóló megállapodást is.

Mellékelten csatolom a munkaviszony különböző megszüntetési módjaira vonatkozó feltételrendszert, valamint a megszüntetési mód kiválasztására vonatkozó nyilatkozatot, melyet kérem, szíveskedjen kitölteni.

Értesítem továbbá, hogy tekintettel a fentiekben részletesen kifejtett okokra (a felhalmozódott párhuzamos munkakörökre), a Munkáltató [az] ezen értesítés kézhezvételét követő, második munkanaptól nem tud az Ön részére munkát biztosítani, ezen állásidőre Önt az Mt.151.(4) bekezdése alapján személyi alapbére illeti meg. Böröcz István vezérigazgató, munkáltató.”


Manipulation – flickr/mikbard 

A levél dramaturgiája mögül egyértelműen kikandikálnak a célok.

Az írás eleje pontosan olyan, mint amikor egy netes nyereményjátékban közlik, hogy a címzett már bekerült a kiválasztottak körébe („az érintettek közé tartozik”), de a jelen levéllel most csupán erről értesítik, mert ahhoz, hogy valóban nyerjen, még meg kell vásárolnia néhány dolgot. Kattintson a „tovább” feliratra, és részletes termékismertetőnkből máris kiválaszthatja az Önnek leginkább megfelelő holmit. Itt láthatja kiemelt ajánlatunkat: az Ön munkaadója (iszonyatos magyartalansággal megfogalmazva) „lehetőséget biztosít munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésére”. Igaz, a munkaviszony felbontásának közös megegyezéssel létrehozott formája köztudottan azzal jár, hogy a munkavállaló a továbbiakban semmiféle igényekkel nem léphet föl a munkaadóval szemben, hanem örökre távozhat a végkielégítésével, ez tehát első helyen az ajánlattevőnek kedvez. Ám Ön is tudja, hogy a jelen pillanatban nem mi szorulunk Önre, hanem Ön szorul miránk. Emlékeztetjük rá, hogy Ön amúgy vesztésre áll, sőt, két nap múlva nálunk már „nem játszik”, mert – előzetes vagy nem előzetes az értesítés – a felmondási ideje akkor majd mindenképp megkezdődik. Kérjük, írja be az itt látható rubrikába, hogy Ön mindezek tudatában konkrétan milyen részvételi módot választ. (Az, hogy a nyilatkozat kötelezvénye mellett nincsen határidő, több dologra is utalhat: ha akarom, a levélírók elképesztő dilettantizmusára, de ha akarom, arra, hogy ez is a lélektani hadviselés egy része. Aki a két nap múlva induló felmondási szakasz nyomása alatt sietett rögzíteni a választását, az eljátszotta annak lehetőségét, hogy egy esetleges, kollektív egyeztetés után másképp döntsön.)

Visszatérve a realitásokhoz: Az intézmény úgy léptette érvénybe a kirúgandók felmondási idejét, hogy a felmondásról csupán egy előzetes értesítést adott. Vagyis az érintetteknek anélkül kellett megkezdeniük a felmondási idejük kitöltését, hogy nem rendelkeznek rendes felmondással!

És az MTVA kommunikációs igazgatója minden további nélkül megteheti, hogy a rendes felmondás hiányának tényét büszkén, a saját igazsága melletti érvként emlegeti. Éspedig azért, mert fellépésének pillanatában érthetően mindenki a kirúgások politikai vonatkozásaival volt elfoglalva, így a kérdés nem a felmondások jogi körülményeire, hanem a hír elhallgatásának indokaira irányult. Ezért az előzetesség hangsúlyozása a kérdés súlytalanításához volt érv, miközben éppen a rendes felmondás hiánya bizonyítja az eljárás totális törvénytelenségét – vagyis ez a kirúgottak érve lehetne, és nem a kirúgóké. Ám ennek leleplezésére a nyilvánosságnak csak két napja lett volna.

A médiahatóság szemmel láthatóan tanult abból, hogy 1994-ben a rádiósok a független szakszervezet (FRÁSZ) összefogó munkája révén közös fellépéssel nyerték meg a munkajogi pereket, és az intézménynek a visszatérni hajlandó rádiósokat vissza kellett helyeznie az eredeti munkakörükbe. Most minden erejével azon dolgozik, hogy az érintettek egyenként, a személyes kegyekben bízva és a többiektől izoláltan tárgyaljanak a vezetőkkel, és így az egész akciót föl lehessen aprózni, a személyes ügyek elnyújtható és szubjektivizálható sorozatává lehessen tenni. Ezért írtak olyan levelet, amely egyszerre szólt arról, hogy ki vagy rúgva, és arról, hogy még mielőtt ez ténylegessé válna, hangsúlyosan felkínáljuk számodra a személyes alkudozások lehetőségét.

A nyilvánosság előtt pedig azt játssza el, hogy de hiszen itt csupa egyre zavarosabb, személyes motivációkkal átszőtt ügyről van szó – az egyik köti az ebet a karóhoz, bezzeg a másik meg tudott egyezni, és meg is kapta a jó magas végkielégítését, miről tetszenek beszélni? Mi tiszta és egyenes, az ország hasznát szolgáló racionalizálásba kezdtünk bele, és ebből nem engedünk. Mi világossá tettük, hogy itt csupán egy innováció zajlik, amit most az ellenfeleink kirúgásoknak hívnak. Ez egyszerűen megdöbbent minket. Mi most is csak azt tudjuk mondani, amit eddig: nem mi vagyunk a fejlődés kerékkötői, hanem azok, akik minden pillanatban csak gyalázni tudnak minket. Hát csoda, hogy már bemondani sincs kedvünk?


Lévai Júlia                   


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!